Falmászás

A szikla- és falmászásról

A boulder a sziklamászás egy olyan formája, amely kisebb sziklákon vagy mesterséges sziklafalakon, végezhető, kötelek vagy hevederek használata nélkül. A mesterséges mászófalak lehetővé teszik a falmászók számára, hogy beltéri edzést végezzenek természetes sziklák nélküli, de ahhoz akár tökéletesen hasonlóan, élethűen kialakított teremben.

Bár a sziklamászás minden típusa magas szintű technikai tudást és fizikai erőt igényel, a boulderezés – ennek a sportágnak a legdinamikusabb formája – igényli a legtöbb energiát. A teljes testsúly dinamikus megtartása jelentősen terheli az ujjakat és az alkarokat. Ez a mozgásforma kéz- és karerősítő jellegéből adódóan hasznos lehet olyan sérülések megelőzésében, mint például az íngyulladás és szalag szakadások.

Ugyanakkor, akárcsak a sziklamászás minden más formája, a falmászás is a megfelelő lábmunkával kezdődik. A lábizmok alapesetben erősebbek, mint a karizmok, így a tapasztalt falmászók a karjukat leginkább az egyensúly fenntartásához használják, a test áthelyezéséhez a lábukra támaszkodnak.

A sziklán való mozgás statikus vagy dinamikus formájú lehet. A mászó a statikus mozgásokat lassan hajtja végre, miközben a helyzetét úgy szabályozza, stabilizálja, hogy a sziklával egyidőben három végtaggal érintkezik, a negyedik van mozgásban. A dinamikus mozgás során a mászó a lendületét használja olyan fogások, lépések eléréséhez, amelyeket statikusan nehéz vagy lehetetlen teljesíteni. Megnövekszik az esés kockázata, ha a mozdulatsort nem hajtja végre pontosan.

A sziklamászás természetéből fakadóan veszélyes sportág, de a sérülési kockázat minimálisra csökken beltéri falmászás, boulderezés során. A beltéri mászás sokkal biztonságosabb, mint a szabadban mászás. Meglehetősen hosszan, adott esetben magasra is lehet mászni, a terem kialakításától függően, állandó, sokszor kifejezetten erős izomterhelés mellett.
A boulderezés előnye, hogy elősegítheti az alacsony testsúly-izom aránnyal rendelkező falmászó esetében ennek az aránynak a javulását. A falmászás nem feltétlenül testsúlycsökkentést célzó sportág, de rendkívüli módon javítja az izomtónust, növeli az állóképességet és az izomerőt.

A boulderezés olyan mászás típus, ahol a leesés során nem kötélbiztosítás véd a sérüléstől, hanem a földre fektetett szőnyeg. Ennek vastagsága a fal megmászható magasságától függ. A boulderezés során a mászó nem használ köteleket vagy hevedereket. A szabadban mászástól eltérően a mászást többnyire 4-5 méternél alacsonyabb utakon hajtják végre. A falmászáshoz ajánlott speciális mászó cipő, amely biztosítja a biztos tapadást a lábaknak és a magnézia, ami a kezek tapadását segítheti.

A mesterséges mászófalakat a sziklamászáskor várható helyzetek, megoldandó problémák szimulálására használják beltéri környezetben. A fogások mérete, alakja és gyakorisága megkönnyíti, illetve megnehezíti a műfalon történő fel-, le- és oldalra jutást. A falmászással megszerezhető a sziklamászáshoz szükséges erőnlét és technikai tudás. A falak gyakran meredek túlnyúló, akár negatív felületekkel rendelkeznek, amelyek ösztönzik a mászót az erős technikai mozgások végrehajtására, miközben testsúlyuk nagy részét a felsőtest erejével támasztják alá. Így a mászónak egy sor összehangolt mozgást kell végrehajtania a kijelölt út sikeres teljesítése érdekében, mintha csak a szabadban történne a sziklamászás.

A falmászó termekben gyakran több nehézségi utat alakítanak ki a fal ugyanazon szakaszán belül. Legjobban elterjedt módszer, hogy az útvonalak nehézségét a fogások színével határozzák meg.
forrás: Internet

A Pókhálóban az utóbbi módszer szerint alakítottunk ki az útvonalakat a kezdők és a haladók számára. Emellett játékos formában a gyerekek részére is meghatározunk végrehajtandó feladatokat.